Izrael az ígéret földjén

Az izraeliták végül királyt kértek Istentől, akárcsak a környező népek. Isten nekik adta első királyukat, Sault, aki eleinte jól uralkodott, de idővel, a nép nyomására eltért Isten utasításaitól, és Isten egy második királyt választott, Dávidot, aki pásztor volt, és hét testvér közül a legfiatalabb. Az egész családot apjuk, Isai vezette Isten életelvei szerint. Isten felemelte Dávidot a híres Góliáttal vívott csatában.

Amikor ragaszkodott Istenhez, Izrael királysága nagyon fontossá, sikeressé és gazdaggá vált, így a világ nemzeteinek királyai eljöttek Izraelbe, hogy hallják Isten szavát Salamontól. Idővel Salamon büszkévé vált, és a környező nemzetek szokásai szerint cselekedett - idegen isteneket imádott, követte azok okkult elemekkel teli szabályait, mint például jóslás, spiritizmus, asztrológia, a mágia különféle formái, tetoválás és gyermekek feláldozása idegen isteneknek. Élete vége felé elfordult tévedésétől, de a bűncselekményért megtorlást kapott az igazságos Istenen keresztül. Isten népe megosztottságra jutott, és két királyság jött létre. A déli királyságban - Júdában - Dávid leszármazottai folytatták uralkodásukat, Észak-Izraelben pedig több család váltotta egymást. A Biblia tartalmazza a királyok pontos nevét, uralkodásuk éveit és a Sámuel könyveiben, a próféták könyveiben, valamint a Királyok és Krónikák könyveiben említett fontos eseményeket. Izrael északi királysága fennmaradt, Júda déli királysága pedig egy kicsit tovább.

Dávidot fia, Salamon követte a trónon, aki a jeruzsálemi templom felépítéséről ismert (Kr. e. 1000 körül).

Izrael királyai

Saul 40 éves
Dávid 40 éves
Salamon, 40 éves

Izrael Északi Királysága:

I. Jeroboám, 22 éves
Nádáb, 2 éves
Basha, 24 éves
Ella, 2 éves
Zimri, 2 nap
Omri, 12 éves
Aháb, 22 éves
Aházia, 2 éves
Jorám, 12 éves
Jéhu, 28 éves
Joáház, 17 éves
Joás, 16 éves
Jeroboám II, 41 éves
Zakariás, 6 hónapos
Sallum, 1 hónapos
Manachem, 10 éves
Pekahia, 2 éves
Pekah, 20 éves
Hóseás, 9 éves

Kr. e. 722-ben Szamária meghódítása Szanhérib asszír király által, a többiek deportálása a nemzetekhez, valamint Izrael független királysága körülbelül 241 évig tartott.

Júda déli királysága:

Roboám 17 éves
Abijam, 3 éves
Ásza, 49 éves
Josafát, 25 éves
Jorám 8 éves
Aházia, 1 éves
Atalia, 6 éves
Joás, 40 éves
Amacjá, 29 éves
Azária-Uziás, 52 éves
Jótám, 16 éves
Áház, 16 éves
Ezékiás – Ezékiás 29 év
Manassé, 55 éves
Ámon, 2 éves
Józsiás, 31 éves
Joacház, 3 hónapos
Eliakim-Joiakim, 11 éves
Joákin, 3 hónapos
Mattaniás – Sedékiás 11 éves

Kr. e. 586-ban Nebukadneccar elfoglalta Jeruzsálemet, a többieket együtt babiloni fogságba vitték. Júda királysága 401 évig állt fenn.

Mivel mindkét királyság fokozatosan elfordult Istentől, Isten előre figyelmeztette őket, és a prófétákon keresztül felszólította őket a helyreigazításra, kijelentve, hogy kiűzik őket a földről, és szétszórják a világ nemzetei közé, ahonnan hosszú idő múlva ismét összegyűjti őket.

Az asszír király, Szanhérib meghódította Észak-Izrael fővárosát, Szamáriát, és elhurcolta Izrael népét földjükről a környező nemzetekbe. Helyükre más nemzeteket hozott. Ezeket a behozott lakosokat szamaritánusoknak nevezték. A déli királyság később hasonló sorsra jutott, de abban az időben Júdában egy istenfélő király uralkodott, Ezékiás, aki Istenhez vezette Júda királyságát, így Isten megszabadította őket az asszíroktól.

Később azonban olyan királyok jöttek, akik elfordultak Istentől, és az Újbabiloni Birodalom uralkodója, Nabukodonozor Kr. e. 586-ban meghódította Jeruzsálemet és egész Júdát. A lakosokat fogságba ejtette birodalmán belül, de a legszegényebbeket meghagyta, hogy gondozzák földjüket. A prófétákon, és különösen Jeremiás prófétán keresztül Isten előre bejelentette Jeruzsálem pusztulását és 70 éves fogságuk idejét, amely után visszatérnek.