A világ teremtése

1Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet. 2A föld üres és üres volt, sötétség borította a mélységet, és Isten Lelke lebegett a vizek felett. 3Isten ezt mondta: „Legyen világosság!” És lőn világosság. 4És látta Isten, hogy a világosság jó, és elválasztotta a világosságot a sötétségtől. 5Isten a világosságot nappalnak nevezte, a sötétséget pedig éjszakának. És lett este, és lett reggel, az első nap. 6Isten ezt mondta: „Legyen mennyezet a vizek között, és válassza el a vizeket a vizektől!” 7Isten megalkotta a mennyezetet, és elválasztotta a mennyezet alatti vizeket a mennyezet feletti vizektől. És úgy lett. 8Isten az mennyezetet égnek nevezte. És lett este, és lett reggel, a második nap. 9Isten ezt mondta: „Gyűljenek össze az mennyezet alatti vizek egy helyre, hogy megjelenjen a szárazföld!” És úgy lett. 10A szárazföldet Isten földnek nevezte, az összegyűlt vizeket pedig tengereknek. Isten látta, hogy ez jó. 11 Isten ezt mondta: „Heressen a föld zöld növényeket: maghozó növényeket és maghozó gyümölcsfákat a földön fajuk szerint!” Úgy is lett. 12 A föld zöld növényeket teremett: maghozó növényeket fajuk szerint, fajuk szerint. Isten látta, hogy ez jó. 13 És lett este, és lett reggel, a harmadik nap. 14 Isten ezt mondta: „Legyenek világító testek az ég mennyezetén, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától, és meghatározzák az ünnepeket, a napokat és az éveket. 15 Világítsanak az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre!” És úgy lett. 16 Isten két nagy világító testet alkotott: a nagyobbikot, hogy uralkodjon nappal, és a kisebbiket, hogy uralkodjon éjszakán. Megalkotta a csillagokat is. 17 Isten elhelyezte őket az ég mennyezetén, hogy világítsanak a földre, 18 hogy uralkodjanak nappal és éjszakán, és elválasszák a világosságot a sötétségtől. És látta Isten, hogy ez jó. 19És lett este és lett reggel, a negyedik nap. 20És Isten ezt mondta: „Hozzanak a vizek élőlények sokaságát, és madarak repdessenek a föld felett, az ég kiterjedésén!” 21És Isten megteremtette a nagy tengeri állatokat és mindenféle élőlényt, amely a vizekben mozog, és mindenféle szárnyas madarat faja szerint. És látta Isten, hogy ez jó. 22És megáldotta őket Isten, mondván: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, és töltsétek be a tengerek vizét, a madarak pedig szaporodjanak a földön!” 23És lett este és lett reggel, az ötödik nap. 24És Isten ezt mondta: „Hozzon a föld élőlényeket faja szerint: állatokat, csúszómászókat és vadállatokat!” És úgy lett. 25És Isten megteremtette a vadállatokat, a jószágokat és a csúszómászókat faja szerint. És látta Isten, hogy ez jó. 26Aztán ezt mondta Isten: „Alkossunk embert a mi képünkre és hasonlatosságunkra. Uralkodjék a tenger halain, az ég madarain, az állatokon, az egész földön és minden földön csúszó-mászó állaton.” 27Isten megteremtette az embert a maga képére, Isten képére teremtette. Férfinak és nősténynek teremtette őket. 28Isten megáldotta őket, és ezt mondta nekik: „Legyetek termékenyek és szaporodjatok, töltsétek be a földet és hajtsátok uralmatok alá! Uralkodjatok a tenger halain, az ég madarain és minden földön mozgó élőlényen!” 29Aztán ezt mondta Isten: „Nektek adtam a földön minden maghozó növényt és minden maghozó gyümölcsfát eledelül. 30A földön élő minden élőlénynek, az ég minden madarának és a földön mozgó minden élőlénynek eledelül adtam minden zöld növényt.” És úgy lett. 31Isten látta, hogy minden, amit alkotott, igen jó. És lett este, és lett reggel: a hatodik nap.

1Így készült el az ég és a föld, és minden serege. 2A hetedik napon befejezte Isten munkáját, amelyet alkotott, és a hetedik napon megnyugodott Isten minden munkájától, amelyet alkotott. 3És megáldotta Isten a hetedik napot, és megszentelte azt, mert azon nyugodott meg minden munkájától, amelyet alkotott. 4Így teremtették az eget és a földet. >Amikor az ÚRisten megalkotta a földet és az eget, 5Még semmiféle mezei cserje nem volt a földön, és semmiféle mezei növény sem sarjadt ki, mert az ÚRisten még nem bocsátott esőt a földre, és ember sem volt, aki a földet művelje. 6De vizek feljőnek a földből, és megnedvesítik a föld egész színét. 7Akkor megformálta az ÚRisten az embert a föld porából, és élet leheletét lehelte orrába; és az ember élőlénnyé lett. 8Ült az ÚRisten kertet Édenben, keleten, és oda helyezte az embert, akit formált. 9 Az Úristen mindenféle fát sarjasztott a földből, amely szép a szemnek és jó az eledelnek. A kert közepébe ültette az élet fáját és a jó és rossz tudásának fáját. 10 Édenből folyó fakadt, hogy öntözze a kertet. Onnan négy részre ágazott. 11 Az elsőnek a neve Pisón; ez folyik Havilah egész földje körül, ahol arany van. 12 Annak a földnek a aranya tiszta; bdellium és ónix található ott. 13 A második folyó neve Gihon; ez folyik Kús egész földje körül. 14 A harmadik folyó neve Tigris; Asszíriától keletre folyik. A negyedik folyó Eufrátesz. 15 Az Úristen fogta az embert, és az Éden kertjébe helyezte, hogy művelje és őrizze azt. 16Az Úristen ezt parancsolta az embernek: „A kert minden fájáról szabadon ehetsz, 17de a jó és rossz tudásának fájáról ne egyél, mert amely napon eszel arról, bizony meghalsz.” 18Azután ezt mondta az Úristen: „Nem jó az embernek egyedül lenni. Alkotok neki segítőtársat, aki hozzá illő.” 19Az Úristen megformálta a földből az Úristen a vadállatokat és az ég minden madarát. Odavitte őket az emberhez, hogy lássa, minek nevezi el őket. Amilyen nevet adott az ember egy élőlénynek, az lett a neve. 20Az ember nevet adott minden állatnak, az ég minden madarának és minden vadállatnak, de nem volt segítője. 21Mély álmot bocsátott az Úristen az emberre, és az elaludt. Kivette az egyik bordáját, és a helyét hússal töltötte be. 22A bordát, amelyet az Úristen kivett az emberből, asszonyná alkotta, és odavitte hozzá. 23Akkor ezt mondta a férfi: „Ez már csontomból való csont és testemből való test! Asszonynak fogják hívni, mert a férfiból vétetett.” 24Ezért a férfi elhagyja apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és egy testté lesznek. 25A férfi és a felesége meztelenek voltak, de nem szégyellték egymást.

1 A kígyó pedig ravaszabb volt minden vadállatnál, amelyet az ÚRisten alkotott. Monda az asszonynak: Valóban azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek? 2 Az asszony így felelt: A kert egyetlen fájáról sem ehetünk. 3 De arról a fáról, amelyik a kert közepén van, azt mondta Isten: Ne ehessetek, ne érintsétek, hogy meg ne haljatok. 4 A kígyó ezt felelte az asszonynak: Bizony nem haltok meg! 5 Mert Isten tudja, hogy amely napon eszel arról, megnyílik a szemetek, és olyanok lesztek, mint az Isten: tudjátok, mi a jó és mi a rossz. 6 Az asszony látta, hogy jó enni a fáról, mert szép a szemnek és gyönyörű az érzékeknek. Szakított a gyümölcséből, és evett belőle. Adott a férjének is, aki vele volt, és az is evett belőle. 7 Mindkettőjüknek megnyílt a szeme, és rájöttek, hogy meztelenek. Fügefaleveleket fontak egymásra, és kötényeket készítettek maguknak. 8Amikor meghallották az Úristen hangját, amint hűvös napszakban a kertben járt, az ember és felesége elrejtőztek az Úristen elől a kert fái között. 9Az Úristen szólította az embert, és megkérdezte: „Hol vagy?” 10Az így felelt: „Hallottam a kertben, és megijedtem, mert meztelen vagyok, ezért elrejtőztem.” 11Azután megkérdezte tőle: „Ki mondta meg neked, hogy meztelen vagy? Ettél arról a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” 12Az ember így felelt: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, és ettem.” 13Az Úristen ezt kérdezte az asszonytól: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó csapott be engem, és ettem.” 14Az Úristen ezt mondta a kígyónak: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és minden vad között. A hasadon fogsz járni, és port fogsz enni életed minden napján. 15Ellenségeskedést szerzek közted és az asszony között, a te utódod és az ő utódja között; ő széttiporja a fejed, te pedig a sarkát markolod.” 16Az asszonynak ezt mondta: „Igen megsokasítom a fájdalmadat a terhességeddel, fájdalommal fogsz szülni gyermekeket. Férjed után fogsz vágyakozni, de ő uralkodni fog rajtad.” 17Az embernek pedig ezt mondta: „Mivel hallgattál feleséged szavára, és ettél arról a fáról, amelyről megparancsoltam neked, hogy ne egyél róla, átkozott legyen a föld te miattad! Fáradsággal egyél belőle életed minden napján. 18Tövist és bogáncsot terem majd neked, és a mező növényeit egyed. 19Arcod verítékével eszed a kenyeret, míg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél; mert por vagy te, és porrá leszel ismét.” 20Az ember Évának nevezte el a feleségét, mert ő lett minden élő anyja. 21Az Úristen bőrruhákat készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket. 22Azután ezt mondta az Úristen: „Az ember olyan lett, mint egy közülünk, tudván jót és rosszat; de most ne nyújtsa ki a kezét, és ne vegyen az élet fájáról is, hogy egyen arról, és örökké éljen.” 23Az Úristen kiküldte őt az Éden kertjéből, hogy művelje a földet, amelyből vétettük. 24Kiűzte az embert, és az Édenkert keleti oldalára kerubokat és egy minden irányba forgó lángoló kardot helyezett el, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

1Ádám megismerte feleségét, Évát, aki teherbe esett, és szülte Káint, és ezt mondta: „Férfit szereztem az Úrtól.” 2Ádám szülte testvérét, Ábelt is. Ábel juhpásztor volt, Káin pedig földműves. 3Idővel Káin áldozatot mutatott be az Úrnak a mező terméséből. 4Ábel felajánlotta juhainak elsőszülöttjét és kövérjét. Az Úr kegyesen tekintett Ábelre és áldozatára, 5De Káinra és áldozatára nem tekintett kegyesen. Káin nagyon haragudott, és elkomorodott az arca. 6Az Úr ezt mondta Káinnak: „Miért haragszol? Miért komorodik el az arcod? 7Ha jól cselekszel, nem fogadlak-e el? De ha nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyik, és te uralkodj rajta.” 8Káin azt mondta testvérének, Ábelnek: „Menjünk ki!” Amikor a mezőn voltak, Káin megtámadta testvérét, Ábelt, és megölte. 9Az Úr akkor ezt kérdezte Káintól: „Hol van a testvéred, Ábel?” „Nem tudom. Talán én vagyok a testvérem őrzője?” 10Azt kérdezte tőle: „Mit tettél? Testvéred vérének hangja kiált hozzám a földből. 11Átkozott vagy a földön, amely megnyitotta száját, hogy kiigya testvéred vérét a kezedből. 12Ha majd megműveled a földet, nem adja többé neked termését, vándorló leszel a földön.” 13Káin ezt mondta az Úrnak: „Nagyobb az én büntetésem, mint amit el tudok viselni. 14Ma kiűzöl engem a földből, és el fogok rejtőzni színed elől. Vándorló leszek a földön, és aki rám talál, megöl.” 15Az Úr azonban ezt mondta neki: „Nem, ez nem fog megtörténni, mert aki megöli Káint, hétszeresen bosszút áll.” Az Úr pecsétet tett Káinra, hogy senki se ölje meg, aki megtalálja. 16 Elhagyta tehát Káin az Urat, és Nód földjén telepedett le, Édentől keletre. 17 Káin megismerte feleségét, aki teherbe esett, és megszülte Énókot. Várost épített, és fia után Énóknak nevezte el. 18 Énóknak született Irád, Irád nemzette Mehujaelt, Mehujael nemzette Metusáelt, Metusáel pedig nemzette Lámeket. 19 Lámek két feleséget vett: az egyiknek a neve Ádá, a másiknak a neve Cilla volt. 20 Ádá szülte Jábált, aki a sátorban lakók és az állattenyésztők atyja lett. 21 Testvérének a neve Júbál volt, ő lett a hárfa- és fuvolajátékosok atyja. 22 Cilla szülte Tubál-Káint is, aki hamisító volt, mindenféle réz- és vastárgy szakértője. Tubál-Káin húga Naáma volt. 23Lámek ezt mondta feleségeinek: „Áda és Cilla, hallgassatok a szavamra, Lámek feleségei, hallgassatok a beszédemre! Megöltem azt a férfit, aki megsebesített, azt az ifjút, aki megvert. 24Ha Káinért hétszeresen bosszulnak meg, akkor Lámekért hetvenhétszeresen.” 25Ádám ismét ismerte feleségét, aki fiút szült, és Sétnek nevezte el, mert azt mondta: „Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Káin megölt.” 26Sétnek is született fia, akit Énósnak nevezett el. Akkor kezdték segítségül hívni az Úr nevét.

Családfa Ádámtól Noéig
1Ez Ádám nemzetsége. Amikor Isten megteremtette az embert, Isten képére teremtette. 2 Férfivá és nővé teremtette őket, megáldotta őket, és Ádámnak nevezte el őket, amikor megteremtette őket. 3 Amikor Ádám százharminc éves volt, fiút nemzett a saját képére és hasonlatosságára, és elnevezte Sétnek. 4 Miután Ádám Sétet nemzette, nyolcszáz évig élt, és fiai és lányai születtek. 5 Ádám életének minden napja kilencszázharminc év volt, majd meghalt. 6 Amikor Sét százöt éves volt, Énós nemzette. 7 Énós Énós születése után Sét nyolcszázhét évig élt, és fiai és lányai születtek. 8 Sét teljes életének minden napja kilencszáztizenkét év volt, majd meghalt. 9 Énós kilencven éves volt, amikor Kénán nemzette. 10 Kénán születése után Énós nyolcszáztizenöt évig élt, és fiai és lányai születtek. 11Énós összesen kilencszázöt évet élt, majd meghalt. 12Amikor Kénán hetvenéves volt, nemzette Mahalálélt. 13Mahalálél születése után Kénán nyolcszáznegyven évet élt, és fiai és lányai születtek. 14Kénán összesen kilencszáztíz évet élt, majd meghalt. 15Mahalálél hatvanöt éves volt, amikor Járedet nemzette. 16Járed születése után Mahalálél nyolcszázharminc évet élt, és fiai és lányai születtek. 17Mahalálél összesen nyolcszázkilencvenöt évet élt, majd meghalt. 18Járed százhatvankét éves volt, amikor Énókot nemzette. 19Énók születése után Járed nyolcszáz évig élt, és fiai és lányai születtek. 20Járed összesen kilencszázhatvankét évet élt, majd meghalt. 21Énók hatvanöt éves volt, amikor fia született Methusélahból. 22Metusélah születése után Énók háromszáz évig élt, és fiai és lányai születtek. 23Énók összesen háromszázhatvanöt évet élt. 24Énók Istennel járt, és nem lett többé, mert Isten magához vette. 25Metusélah száznyolcvanhét éves volt, amikor Lámekh született. 26Lámekh születése után Methusélah hétszáznyolcvankét évet élt, és fiai és lányai születtek. 27Metusélah összesen kilencszázhatvankilenc évet élt, akkor meghalt. 28Lámek száznyolcvankét éves volt, amikor fiút nemzett. 29Én Noénak nevezte el, mert ezt mondta: „Ez vigasztal minket munkánkban és kezünk fáradságában a föld miatt, amelyet megátkozott az Úr.” 30Noé születése után Lámek még 595 évig élt, és további fiai és lányai születtek. 31Lámek összesen 777 évig élt, majd meghalt. 32Noé 500 éves korában nemzette Sémet, Hámot és Jáfetet.